4. nap: Regéc – Gibárt

Pocsékul kezdődött a nap: reggel ugyan sikerült tisztálkodnunk, felvettük az utolsó tiszta ruháinkat és vártuk Szöcskét, aki a nap egy részén velünk jött. Amíg vártunk, megnéztük gyorsan a várat, ahol épp ásatások folynak: régészeti tábor keretében tárják fel most épp a palotaszárnyat.

Így aztán elég későn, fél 9 tájban sikerült csak elindulni az időközben eleredt, majd szakadó esőben. Maratoni távot tettünk meg a vállpihi nélkül (ekkor szoktuk lerakni a hátizsákokat, hogy kicsit pihentessük és átmozgassuk a vállunkat): Regéctől Arkáig mentünk megállás nélkül. Ez kb. 10 km-t jelentett zuhogó, néha alábbhagyó esőben, sokszor magas fűben (ami miatt felülről ázik a bakancs), sok patakátkeléssel tarkítva, így aztán nem csoda, ha most már nem csak Eszti cipője, de az enyém is alaposan beázott – és nekem a poncsóm is csak elvben vízhatlan :-S

Arkán a faluháza fedett kocsibejárójában pihentünk, kifacsartuk a zoknikat, aztán az alábbhagyó esőben mentünk át Boldogkőváraljára. Itt a kocsmában hagytuk a táskát, itt sikerült a telefonokat is feltölteni, majd felmentünk a várba. Szép kilátás volt a falura és a hegyek felett sötétlő felhőkre...

A vár alatt búcsúztunk el Szöcskétől – köszönet Neki, hogy eljött, végigjött velünk az esőben és különböző sztorijaival feldobta a hangulatunkat.

Ja, azt mondtam már, hogy Boldogkőváralján elállt az eső? Még a nap is kisütött, így Hernádcécén át Gibártig kellően tempósan tudtunk menni. Gibárton az erőműnél pecsételtünk, majd a híd közelében, egy focipálya és pihenőhely mellett vertünk sátrat. Ma végre sikerült tábortűzön főznünk, ennek örömére – és hogy túlvagyunk a Zemplénen - kiadós kolbászosrizst főztünk.

Mivel valamennyi eső itt is eshetett, még nyirkos volt a fa, nehéz volt meggyújtani. Végül rájöttünk a megoldásra: egy borsónyi zsírt szétkentünk a papíron, így könnyebb volt meggyújtani a papírt is és nagyobb lánggal égett. Ezt megismételve a fa is megszáradt és lángra kapott és kezdődhetett a főzés!

Eszti ma már jobban bírta a gyaloglást, a talpán levő sebre leukoplasztot ragasztottunk és így már rá bírt állni rendesen a lábára és a sebe sem lett csúnyább.

Most tele pocival és száradó ruhákkal egész optimistán tekintünk a jövőbe, és bújunk a hálózsákba, mert reggel 5-kor fogunk kelni, hogy behozzuk a lemaradást. Ráadásul a Cserehátban nem sok jelzés van, de reméljük eltalálunk mindenhova...

Vuk

Ui.: Az utolsó 3 naphoz most sikerült a képeket is feltölteni és a tegnapi napot is ma este publikáltuk.  Ha valami miatt nem jelenik meg időben a napi poszt, ne aggódjatok, amint lesz térerő és áram az aksikban, abban a pillanatban felrakjuk! Szóval nincs semmi bajunk, nem adtuk fel, nem ettek meg gonosz bennszülöttek (by Eszti) :) De olvassatok és kommenteljetek szorgosan!