Ugyan kissé kényelmetlenül aludtunk a Mohos-házban (kemény volt a padló, meg túl meleg volt, mivel megraktuk a kályhát), nagyon biztató volt a reggel. Tiszta, szinte teljesen száraz ruhák, száraz sátor, még a nap is majdnem kisütött.

Megnéztük a keleméri mohos tavakat. Nagyon érdekesek, bár csak messziről láttuk a dagadólápot, mert magas a vízállás. Az viszont kissé lehangoló, hogy a fokozottan védett erdő határát mindenhol tarvágás jelzi...

Viszonylag hamar beértünk Putnokra, de ott elég sok időt eltöltöttünk, gyógyszertár-kereséssel (fogytán a leukoplasztunk), és egyéb vásárlással. Visszaadtuk a Mohos-ház kulcsát, cserébe még egy kis tájjellegű szilvát és ribizlilekvárt is kaptunk. Még egyszer köszönünk mindent!

Putnokon várt ránk Turi Zsolt, ELTÉs túratárs, aki Szarvaskőig fog elkísérni minket.

A város után találkoztunk szembe az OKT50 csapatával. Kicsit csodálkoztak, hogy miért nem hozzájuk csatlakoztunk (sajnos nincs 67 napunk rá, és különben is kis csapatban érdekesebb), de azért sok szerencsét kívántak nekünk. Nagyon jól esett, hogy többen hallottak már a mi „kis” utunkról.

A mai nap ritka sok aszfaltot tartalmazott, legalább a napi 2/3át így tettük meg. Ez persze jobb, mint sárban, de azért eléggé tönkreteszi a lábat. Az én talpam sajnos Uppony után nagyon begörcsölt, remélem holnapra jobb lesz.

Mályinkán egy évfolyamtársam nagymamájánál alszunk. Úgy volt, hogy sátrazunk, de féltett minket a hidegben (még eddig sosem fáztunk éjjel), mondta, hogy inkább bent aludjunk. Úgyhogy ma is első osztályú szállásunk van. Ritka rendesek errefelé az emberek!

Eszti