A szálláshelyről nagyon nehezen indultunk el, tényleg túl kényelmesre sikeredett az a szénaágy. Az út eleje sajnos eléggé be volt nőve, így a tegnapi eső és a reggeli harmat miatt rögtön be is ázott a cipőm. Felmásztunk a Cser-hátra (erről kapta a nevét a tájegység), sajnos ezt főleg akácfák és egyéb bozót borítja...
Itt alaposan meggyűlt a bajunk a pókhálókkal is. Az úton kb. 5 méterenként feszülnek keresztbe, gyakran pókkal együtt. Józsi irtózik tőlük, ezért én megyek elöl, és hosszú bottal hadonászva próbálom leszedni őket (egy csöppet hülyén nézhetek ki), de nem teljes a siker. Ezen kívül még megvannak persze a szúnyog- és bögölyhadak is. Őszintén szólva kezdem kicsit unni a Cserhátat,pedig sok szép látnivaló van itt. De nem baj, holnap már a Naszályon leszünk.
Kétbodony határában megnéztük a romhányi csata emlékművét (a Rákóczi-szabadságharc utolsó jelentős csatája).
Errefelé is nagy kultusza van a fejedelemnek, ezen kívül még egy emlékmű és egy Rákóczi-fa is van Romhányon.
Romhányban bevásároltunk és megebédeltünk, majd egy kellemetlen meglepetés után (tej helyett valami növényi zsírtartalmú tejkészítményt sikerült beszerezni), már robogtunk is tovább. Errefelé pár éve alaposan elterelték a kéket, de azért sikerült eltalálni. Itt is nagyon spórolnak a festékkel, igaz az akácbozótban nem is nagyon lehetne hova festeni.
Ma szerettük volna megnézni a felsőpetényi agyagbányát. A hölgy, akivel ezt megbeszéltük, végül nem tudta nekünk összehozni a dolgot, ezenkívül csúnya viharfelhők jöttek, így mi is lemondtuk volna.
Alighogy beértünk Felsőpeténybe a kocsmába pecsételni, a csúnya viharfelhőkkel ide is ért a csúnya vihar. Szerencsére nem tartott sokáig. Itt sikerült feltölteni az akkumulátort, közben pedig elbeszélgettünk a falu legnagyobb dumájú emberével. Jó fej volt, egész értelmes dolgokat mesélt, és addig nem nyugodott, míg meg nem hívott bennünket még egy italra. Érdekes fazon volt.
A tábort a felsőpetényi focipályán vertük fel. Van itt egy szimpatikus esőbeálló is, padokkal, meg még a sátor is befér alá.
Ma van Józsi szülinapja (24.). Sajnos a bögrében tortasütést nem sikerült feltalálni, így azt némi csokiskeksz helyettesítette, meg a vacsora mellett elborozgatunk. A menü sajnos így csak szalonnás dara lesz.

Eszti