Direkt nem írtam, hogy település nélkül: Pusztamarót és Tornyópuszta elvileg lakott települések, puszták.
A reggel jól indult, sikerült hamar felkelni. Mivel vízvételi lehetőség egész nap nemigen volt, az összes palackunkat megtöltöttük vízzel, a zsák így kapásból 3 kilóval lett nehezebb. Szerencsére reggel még nem tűnt túl nehéznek, hamar felértünk a Gerecse-üdülőhöz. Érdekes, hogy mennyire nincs térerő errefele, és a forrás sem az igazi... Jó hogy nem számoltunk vele, gondban lennénk most...
A Bánya-hegyen ismét tartottunk egy kis pihit. A pecsételés mondjuk vicces volt: a pecséttartó dobozka közelébe fészkeltek a darazsak... Végül csípés nélkül megúsztuk.
Koldusszállásig ismét jó tempóban mentünk, bár egyre nyögvenyelősebben... Érezni a táska súlyát rendesen... Vértestolna közelében végül térerőt is találtunk, ahol sikerült végre feltölteni a tegnapi posztot.
Előtte és utána meg létramászás... Nagyzsákkal nem is olyan egyszerű mutatvány... Gondoltuk is, hogy biztos azért állították oda, mert kevesellették a szintemelkedést... Nem emlékszem pontosan, 6 vagy csak 4 létrán kellett átmászni, de egy idő után már annyira nem is érdekelt. Csak megállapítottuk, hogy már megint egy...
Koldusszállás után hamar felértünk a tornyópusztai műúthoz. Szerencsére véges hosszú volt, csak számunkra tűnt végtelennek...
De hogy valami jó is legyen a hosszú műút után, Somlyóvár felé az emelkedőn rengeteg életmentő szedret és somot ettünk. Még kevés az igazán bordó, finom szem, de ami volt, azt felkapkodtuk...
A Somlyó-csúcsról pedig fantasztikus panoráma nyílt minden irányba! El is felejtettem fényképezni, csak ültem és néztem... Vagy másfél órát lustultunk ott a réten, miközben telefonos interjút adtam a veszprém-megyei Napló riporterének.
Fél 8 fele lemásztunk a turistaházhoz. A tűzgyújtás már papír nélkül is sikerült, ha van száraz fű és rózsabokor-gallyak, akkor pillanatokon belül lángra lobban... Közben beállított Hadidoki is, meglepődtünk mikor felbukkant... Most itt a tábortűznél dumálgatunk és írom a posztot...

Vuk