HTML

Két vándor

Ez a blog elsősorban a vándortáborozásról szól. Szeretnénk segítséget, jó tanácsokat adni a kezdő túrázóknak, leírjuk az általunk bejárt túra látnivalóit, tapasztalatait, sztorijait.

Új blogunk:

Két vándor

 

Geotúrák a Bakonyban és túrák máshol

 

2011.08.18. 23:33 vuk087

27. nap: Somlyóvár – Kőhányáspuszta

Reggelre nagyon jól sikerült kialudni magunkat, úgy látszik, eljutottunk arra a szintre, hogy nincs kényelmesebb fekhely az egyenes betonpadlónál. De tényleg: egyenesíti a hátat, nincsenek benne göröngyök, nem csúszunk éjjel lefelé. Hadidoki és mi is viszonylag gyorsan összepakoltunk, megreggeliztünk (mi előző este elkészített kását, mert valamiért azt hittük, hogy közelebb van Szárliget, és majd ott veszünk reggelire kenyeret). Jó iramban, és kellemesen elbeszélgetve haladtunk nagyrészt lefelé. A reggeli párában sajnos mindkettőnk cipője beázott. Esőben ázni sem kellemes, de ragyogó napsütésben...Na jó azért nem panaszkodom, nagyon jó időnk van.
A faluba beérve jól bevásároltunk, ebből jól be is tízóraiztunk, majd elbúcsúztunk Hadidokitól, és elindultunk a Vértes felé.
Ma is nagyon meleg volt, ezért hamar felvettül a rövidnadrágokat. Eddig mindig hosszúban túráztunk a szeder és a csalán miatt, de lassan kezdünk megbarátkozni a rövidnadrággal, sokkal kellemesebb viselet.
A tegnapinál sokkal változatosabb terepen is viszonylag jó iramban haladtunk, tettünk egy kisebb kitérőt Vitányvár felé. Ezt ugyan nem építik, de egész jó állapotban megmaradt, érdemes megnézni.
Várgesztes felett egy gyönyörű kilátópontnál ebédeltünk, majd leereszkedtünk a faluba. Nem pecsételtünk a kocsmában, gondoltuk, úgy is fölmegyünk a várhoz. Fel is mentünk, csak az sajnos zárva volt, nyitás szombaton. Józsi visszaszaladt a falu szélére a Nimród vendéglőbe pecsétért, szerencsére innen még nem volt messze.
Kőhányáspusztán újabb vállalkozó csatlakozott hozzánk, Nóri. Szegény, jó sokat várt ránk... Innen már csak a legközelebbi alkalmas szálláshelyig mentünk, itt rögtön nekiálltunk a tűzrakásnak.
Már régen kigondoltam, hogy lehetne főzni egy kis pudingot, nyilván az is elkészül a tábortűzön. Eddig azért nem volt, mert nem akartuk a kilós cukrot megvenni, de rájöttem, hogy a szőlőcukor is jó, vettem is kettőt, egy simát ehhez és egy mentolosat. Úgy emlékeztem, hogy a zöld a sima, ezért azt raktam bele. Sajnos a feliratot csak a folyamat végén olvastam el, sajnos a zöld mentolos volt...Érdekes íze lett így a pudingnak, felét meg is hagytuk reggelre, hátha úgy jobb kicsit. Na mindegy, legalább különleges kaja...

Eszti

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://ketvandor.blog.hu/api/trackback/id/tr313163866

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

biciklis 2011.08.19. 10:36:51

Khm... hát,igen. A kreatív emberek viszik előbbre a világot.
Meg a szakácstudományt is...