Éjjel borzalmasan feltámadt a szél, és ugyanolyan erős maradt, míg le nem jöttünk Írott-kőről. Pont napkelet előtt ébredtünk, de sajnos most jóval párásabb volt az idő, mint tegnap. Mivel most nem állítottunk sátrat, reggel hamar összepakoltunk, és a hidegre való tekintettel hamar el is indultunk.
Írott-kő előtt nem sok pihenőt tartottunk: megálltunk a Stájer-házaknál és a Hörmann-forrásnál, valamint elolvastunk néhány tanösvény-táblát. Ez utóbbiak egyébként tipikus példái a hogyan költsünk el sok pénzt hülyeségekre esetének. Két -féle tábla van: az egyikféle növényeket mutat be, kitűnő fotókkal és határozóból vett unalmas szöveggel, vagy pl. a fa részeinek ismertetése egyetemi tankönyvet idézett... A másikféle tábla alig fél méter magasan volt, mintha tacskóknak készítették volna, nem embereknek. Ráadásul függőlegesen állnak a táblák és egy kis teteje is van, hogy minél nehezebben lehessen olvasni. Ja és egyébként csak a környező településekről írtak pár sort magyar és német nyelven.
Írott-kőre meglehetősen nehéz volt feljutni, nemcsak a szintemelkedés, hanem a finom szeder miatt is... Gerecse óta nem ettünk ilyen finom szedret!

Végül csak felértünk az Írott-kőre. Egész hihetetlen érzés, hogy megcsináltuk. Sikerült! Egy darabig el fog tartani, mire ténylegesen felfogom és feldolgozom... Kettős érzések kavarognak bennem: egyrészt jó lesz végre otthon lenni, másrészt jó lenne még tovább menni valamerre...
A kilátó környéke sokat változott azóta, mióta ott voltunk: mini Trianon-kiállítás van a földszinten, az osztrák oldalról autóval is fel lehet jutni, valamint a fák száma is jelentősen csökkent. A magas páratartalom miatt a kilátás sajnos nem volt olyan jó, mint amire vágytunk, a szél is erősen fújt, inkább hamar továbbmentünk Velem felé.
A Szent Vid-kápolnánál fotózkodtunk a kéktúra-emlékműnél (a rendszerváltás előtt ott volt az OKT kezdő/végpontja), majd a kápolna előtt tartottunk egy kis előadást az ott terepgyakorlatozó tesi- és rekreáció-szakos diákoknak, közben kicsit úgy éreztük magunkat, hogy elégtételt vettünk az összes tesitanáron (én pl. gimiben gyógytesis voltam).
Innen már hamar leértünk Velembe. Megnéztük a Vasfüggöny-túraútvonal látogatóközpontját, majd beültünk egy vendéglátóipar egységbe jégkrémezni és ott vártuk meg Szabináékat is, akik kocsival jöttek értünk.
Pápára hamar beértünk már, így autóval pár napi távot pár félóra alatt tettünk meg. Itthon pedig hatalmas meglepivel vártak minket: kétvándoros sütivel! Isteni volt...

Végül, de nem utolsósorban szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek aki olvasott minket és szurkolt értünk! Kérünk mindenkit, hogy ezután is olvassák a blogot, hiszen lesz még pár bejegyzés, valamint az útról készült könyv elkészültéről is itt fogok beszámolni!

Vuk