A reggelit Bögötön fogyasztottuk el, mikor odajött hozzánk egy helyi, aki megismert minket az újságból... Innen tudtuk meg, hogy végül a mai számba rakott be az újságíró (a másik lehetséges időpont szombat lett volna). Megpróbáltunk újságot venni, de ilyen kis faluban nem lehet Vas Népét kapni, csak az előfizetőknek küldik ki postán... Na de majd Szelestén...
Szelestéig igazából semmi érdemleges nem történt. Itt is megismert minket egy helyi és itt sem lehetett újságot kapni, viszont ettünk jégkrémet és feltöltöttük Eszti telefonját, mert még egy blogolást nem bírt volna ki. Szelestén más szempontból is pechünk volt: kihagytunk egy kékkutat, mondván lesz másik és nem volt. Emiatt kimaradt a mosás és vizet is egy idős nénitől kértünk a falu végén.
Szeleste és Ablánc-malom között tényleg semmi nem történt. Illetve eseményszámba vehető néhány képzeletbeli szintvonal keresztezése, valamint hogy megláttuk végre a távolban a Kőszegi-hegységet.
Ami még említésre méltó lehet, az az, hogy itt Acsádi-malom feliratú bélyegzőt rejt a ládika. Ablánc-malom és Tömörd közt néhol brutálisan benőtte az utat a gaz, akác, csalán, stb., de a végére csak megjavult kissé és majdnem a faluig szaladtunk. Praktikus okokból azonban inkább Tömörd előtt táboroztunk le. Még világosban elkészült a lencsefőzelék, úgyhogy ma talán szokatlanul korán fekszünk le.
Vuk
Ui.: Bocsi a túl rövid posztért, kicsit elegem volt már a sík terepből. De most már jönnek a hegyek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.