Ágasvárról mindig nehéz elindulni, most is egy óra késéssel kezdtük meg az ereszkedést Mátraverebély felé. Közben még feltöltöttem a képeket a tegnapi poszthoz, majd siettünk is tovább. Pecsételni a fénysorompónál levő körtefánál pecsételtünk Mátraverebélyen. A fa érdekessége, hogy valószínűleg vadalmába oltották a körtét és az oltás alatt is kihajtott a fa: van rajta finom körte és még éretlen vadalma.

Itt találkoztunk egy fiatal párral, akiknek ajánlására megnéztük végül Mátraverebély gótikus templomát. Már korábban is terveztük, de aztán valamiért mégse mentünk el oda. Most sort kerítettünk rá és megérte! Egy kedves bácsi mutatta meg a templom minden zegét-zugát, közben pedig rengeteg érdekességet mondott. Így aztán itt is elidőztünk egy jó darabig.

Az „elvesztegetett” időt sietéssel pótoltuk: nem néztük meg a Szentkutat :-(

Sámsonháza aranyos kis falu, de mivel nem volt nyitva az a „könyvtár”, aminek a könyvtárosával két éve nagyon jót beszélgettünk, csak a geológiai bemutatóhelyet néztük meg a műút mellett. Ez egy kettévágott rétegvulkán, aminek egész jól látszódnak a rétegei.

Nagybárkányon csak pecsételtünk, ettünk egy jégkrémet, aztán mentünk tovább, mert így is kis csúszásban voltunk. Vizet a Csöpögő-kútból vettünk (most folyt rendesen, nem csak csöpögött), gombát pedig a Tepke-gerincről... Eszti látta meg őket, őzlábgombák meg tinóruk, nagyon finom kolbászos-gombás rizs lett belőlük.

Mivel errefele szokatlanul nagy a vadmozgás, a kilátó legalsó szintjén állítottuk fel a sátrat és dőltünk be a hálózsákba.

Vuk