Nagyon jót aludtunk a magaslati levegőn a kilátóban, a reggeli készülődést ugyan kicsit gyorsította, hogy csak Alsótoldon akartunk reggelizni, de így sem voltunk túl gyorsak.

Jó sok műúttal indult a nap (legalább 2óra összesen), de ez így reggel még kibírható. Az utána következő Felsőtold – Hollókő szakasztól viszont nagyon tartottunk. Két éve, mikor itt jártunk, nem találtuk meg az utat, és 2 óra kétségbeesett bozótban járás után végül visszamentünk a műútra, és stoppoltunk.

Most szerencsére megtaláltuk: ugyan nagyon viccesen kezdődik, de pár 100 méter után már jól járható, és egész könnyen követhető. Azért nagyon érdekes, hogy pont egy ilyen turistaközpont mellett nincs pénz pár méter utat megtisztítani.

Hollókőn jó nagyot pihentünk, miközben feltöltöttem a telefonomat (neki Ágasváron már nem jutott konnektor). A világörökség részét képező, csodaszép ófalut és a várat most csak kívülről néztük meg, sajnos ezekre kevés az az idő, ami most jutna rájuk. 2 éve egy egész napot töltöttünk a faluban.

Hollókőben egyébként az tetszik, hogy valamennyire meg tudta őrizni azt a hangulatot, mit bemutat. Persze, itt is megvan a turistaközpont hangulat, de azért nem minden csak díszlet. Nem minden védett ház múzeum vagy bolt, sokban laknak is. Az utcán pedig idős nénik árulják a házilag hímzett terítőket. Barátságos falu, a rengeteg látogató ellenére is.

Nógrádsipek előtt elképesztő sár fogadott minket.
Nem tudom, hogy lehet itt átjutni, ha esik az eső. Most szerencsére már szikkadt egy kicsit, így viszonylag szárazon megúsztuk.

A falu után találtunk egy kellemes rétet, ahol letáboroztunk. Meglepően könnyen sikerült tüzet rakni, már fő a sárgaborsó.