0. nap: leutazás, Hollóháza – Nagy-Milic

Tegnap már nem jutott rá idő, így most írok pár szót a többi felszerelésről is.

Hátizsák: Decathlon-gazdaságos, Forclaz60. Jó nagy darab, sok minden fér bele és rengeteg helyen állítható. A hátránya ugyanez: rengetegszer újra kell húzni a különböző hevedereket...

Cipő: nekem bakancsom van (Forclaz500), Esztinek túracipője (Forclaz100-as talán). Az enyém vadi új, most bejáratós, de nem mertem a régi szakadt bakancsomba jönni. Esztié már kicsit megviselt, de kibírja még a túra végéig. Ebből is látható, hogy a bakancs – cipő vita értelmetlen: mindenki azt használja, amelyikben kényelmesen tud menni.

Ezen kívül tettünk el szandált is, jó idő és jó terep esetére.

Ruhák: három váltás póló és fehérnemű, egy polárpulcsi és egy dzseki. Többet felesleges is vinni, a három váltás pont arra elég, hogy egy rajtad van, egy szárad a mosás után, egy pedig tiszta. Ezen kívül egy sokzsebes hosszúnadrágban túrázunk, de tettünk el még rövidnadrágot is, ahol kevés a csalán és jó az út, oda jó lesz. Eszti tett el szoknyát is, ez pl. fürdésnél lehet hasznos.

Poncsó: azért hasznos, mert a hátizsákot is beborítja.

Az útról: minden csatlakozást elértünk, de így is fél 3-ra értünk Hollóházára. Gyors pecsételés után körülnéztünk kicsit és fotózkodtunk a Kéktúra-emlékműnél. Itt minden a porcelánról szól: az emléktáblák, a keresztút stációi, stb. mind abból vannak.

A faluból kifele kis keresgélés után ráálltunk a kék jelzésre, melynek minősége Bodó-rét közelében lett jó. Innen már gond nélkül tudtuk követni az utat, azt a kis apróságot leszámítva, hogy eleredt az eső, majd Nagy-Milicig szakadt. A poncsóm és Eszti cipője nem is sokáig bírta: ő tocsogott a vízben én meg bőrig áztam. Mire felértünk a csúcsra, az eső elállt, így gyors sátorállítás után vacogva bújtunk a hálózsákba. A vacsi zacskósleveses dara volt.

Kicsit reménykedtünk benne, hogy nem rögtön a 0. napon fogunk megázni, de nem jött össze :( Nem baj, ezután már csak jobb lehet!

Vuk