Az első reggel nem indult a legkellemesebben. Nem mintha arra számítottunk volna, hogy a párás, ködös időben valami is megszárad a sátorban, de azért nagyon lehangoló reggel vizes zoknit, cipőt, nadrágot húzni. A vizes ruhák sajnos legjobban így száradnak...

A Milicről lefelé kezdett barátságosabb idő lenni, innen már néhány szép kilátásunk is volt. Azt hihetnénk, hogy a lefelé úton gyorsabban és kényelmesebben lehet haladni – hát nem... Jó adag ereszkedés után végre megtaláltuk a Vár-forrást, majd elkezdtünk fölmászni a füzéri várhegyre. A várban éppen most tárják föl az alsó szintet. Egyébként mindenkinek csak ajánlani tudom, fantasztikus a vár és az onnan nyíló látvány is.

Füzérre beérve megnéztük a katolikus templomot, ahol román kori freskómaradványokat tártak fel. Ugyanitt tapasztalhattuk meg elsőként a szabadtéri, mobilnetes blogolás élményét. A probléma ott kezdődik, hogy az árnyék és a térerő nem esnek egy helyre... A telefon modemként használva sem a legjobb megoldás, elég lassan sikerült bejelentkezni a szerkesztőfelületre.

Innen elindulva még sokáig gyönyörködhettünk a vár látványában.

A hegyköz kellemesen lapos tájain végigsétálva már kevesebb látnivaló akadt. Azért itt is érdemes megnézni a hajdani kisvasút utolsó mozdonyát Füzérkomlóson vagy a még még működő Pálháza – Rostalló között közlekedő testvérét kipróbálni.

Mi ez utóbbit ugyan kihagytuk, de éppen találkoztunk vele Kishután, jó sok kirándulót vitt így hétvégén. Egy csapattal Füzér után is találkoztunk, miskolci öregdiákok voltak, mind ötven felett, és valamiért nem tetszett nekik a Várhegy látványa – már messziről látszik, milyen meredek...

Estére Nagyhutáig jutottunk, ahol a kedves polgármester megengedte, hogy a Faluháza mellett aludjunk. Itt kisebb idegbaj árán sikerült az enyhén nedves fából tüzet rakni, így vacsira sárgaborsó lesz...

Eszti

Ui.: A képeket most töltöttem fel a szemerkélő esőben, mert most max. térerő van - sikerült is rendkívül gyorsan megoldani a műveletet. Vuk