HTML

Két vándor

Ez a blog elsősorban a vándortáborozásról szól. Szeretnénk segítséget, jó tanácsokat adni a kezdő túrázóknak, leírjuk az általunk bejárt túra látnivalóit, tapasztalatait, sztorijait.

Új blogunk:

Két vándor

 

Geotúrák a Bakonyban és túrák máshol

 

2011.08.17. 12:12 vuk087

25. nap: Dorog – Pusztamarót: Tűző nap sok szederrel

A tegnap esti nagy szél éjjelre meghozta az esőt is, de szerencsére reggelre el is állt. Így elég nyirkos, de biztató időben indultunk el Dezsővel (aki tegnap 9körül szerencsésen megérkezett a táborhelyünkhöz). A Nagy-Gete csúcsa sajnos messzebb volt, mint reméltem, de egész hamar felértünk, innen láttuk, hogy igazából körbe jó idő van, csak a hegy felett maradt meg a felhő/köd. Tokodon nagy nehezen, a 2. boltban sikerült beszerezni a szükséges kenyérmennyiséget (ez azért volt fontos, mert a legközelebbi bolt Szárligeten lesz, holnapután).
Tokod után újabb extra meredek caplatás következett. Az utat kissé benőtte a bozót, de ebbe az irányba egész könnyen el lehet találni. Nem úgy a másikból, itt tavaly legalább egy órát bolyongtunk, mire egy vízmosásban valahogy leértünk a faluba...De azóta volt egy jelzésfelújítás.
Felmásztunk a Hegyes-tetőre (egy héten belül már a 2.ra), ahonnan talán az utolsó szép kilátás nyílik a Dunára, és látni az esztergomi bazilikát. Itt pihentünk kicsit, aztán legelésző birkák között ereszkedtünk le a Tokodi pincékhez.
Pecsételtünk a Kavics-lak előtt. Itt egy kavicsművészettel foglalkozó bácsi lakik, aki az egész portáját kidíszítette különböző technikával készített kavicsművekkel, és a pecsétnek is stílusos kis ládikát csinált.
Egy újabb meredek hegyen (milyen meglepő) átkelve jutottunk el Mogyorósbányára.
Szerencsére addigra már jó meleg lett, izzadtunk rendesen. A faluban szerettük volna feltölteni a laptop akkumulátorát, de sajnos mindkét kocsma zárva volt.
Dezső közben úgy döntött, hogy elég volt neki ennyi a vándortúrás tapasztalatszerzésből egyenlőre, és inkább innen hazamegy. Nagyon sajnáljuk, hogy így alakult, de azért reméljük, hogy nem ment el a kedve végleg a nomád vándortábortól...
A faluban még kimostuk a ruháinkat, majd elindultunk a következő hegy felé. Itt jó nagy kerülőt tesz a kék a Jankovics-barlang felé. Nem sok kedvünk volt még több meredek emelkedőhöz, de azért felmásztunk oda is. Érdemes megnézni...
Péliföldszentkereszten Szötske beszervezettt nekünk egy fürdési lehetőséget a Szaléziaknál. A szépen felújított rendház zarándokoknak berendezett szobájában jó meleg vízzel lezuhanyozhattunk, nagyot pihentünk és akkukat töltöttünk. Még egyszer köszönjük szépen! Közben megnéztük a templomot és kiolvastuk a kiadványaikat. A templomban egy Szent Kereszt ereklyét őriznek (a kereszt egy kis szilánkja gyönyörű ereklyetartóban, a szilánk egyébként nem látszik). Én ezt hívő létemre meglehetősen szkeptikusan fogadtam, főleg, hogy a darab a 18.században került elő, de rájöttem, hogy így is ugyanúgy betölti a faladatát...
Nagy adag pihi után, kicsit megkésve indultunk el Pusztamarót felé. Mivel ezt a szakaszt nemrégen jártuk be, tudtuk, hogy nagyon kellemetlen, meredek, szederindás részre kell számítani. Szerencsére nem volt olyan vészes, mint amire emlékeztünk, ráadásul az indákon finom szeder is terem...(ez kissé lassította is a haladást).
Alaposan kifáradva érkeztünk meg a célba, azonnal nekiálltunk fát gyűjteni, mielőtt besötétedett volna. A sátrat egy esőbeállóban állítottuk fel (sátor nélkül akartunk aludni, de túl nagy a vadjárás). Még most is mindenfelől fura zajok jönnek, de azt hiszem, azért nem lesz gond az elalvással.

 Eszti

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://ketvandor.blog.hu/api/trackback/id/tr893160090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása