A helyzet az, hogy allergiás vagyok, leginkább a parlagfűre, de hivatalosan minden virágporra. A reggel pedig úgy kezdődött, hogy Bakonykúti után olyan szántók mellett mentünk el, amiket hektárszámra borított a parlagfű, fekete üröm, aranyvessző. Korában azt hittem, sikerült kikúrálnom magam az allergiából kicsit, de most megint elkezdtem tüsszögni, folyik az orrom és folyamatosan be van dugulva, viszket és könnyezik a szemem... És a parlagfű és az aranyvessző a nap végéig többször is megjelent... Borzalmas!
Bakonykúti egyébként nagyon szép falu, faszobraival Vágáshutára hasonlít. A következő szép rész a Burok-völgy tetején vezető ösvény, mely ugyanúgy kanyarog, mint lent a völgy alja.
Kisgyónra meglepően hamar beértünk, a büféből pedig sikerült matricákat szerezni az igazolófüzetbe (a Gyöngyvirág turistaházban csak a pecsét hűlt helyét találtuk).
Következő állomásunk a Tűzköves-árok volt, ahol egy-két Ammonites-lenyomat (ősi lábasfejűek lenyomata) után még tűzkőre vadásztunk, mert már elég régen megígértem egy ismerősömnek, hogy viszek nekik tűzkövet, hogy hagyományőrző módon tudjanak tüzet rakni.

Csőszpusztán meglepően régen voltam, valahogy nem rajongok a bakonyi barlangászokért... Tegnap lett 50 éves az Alba Regia Barlangkutató Egyesület és ahogy sejtettem, kevés előadás mellé rengeteg pia társult. Mikor kérdeztem őket, hogy mire emlékeznek, nem sok mindent tudtak mondani... Ettől függetlenül nagyon rendesek voltak, tudtunk aksikat tölteni, közben pedig jól elbeszélgettünk. Kicsit el is húzódott az indulás, nagyon sietnünk kellet, hogy még világosban tudjunk sátorhelyet keresni. Ennek megfelelően Jásdra rekord gyorsan leértünk, és a Római-fürdő előtti kijelölt sátrazóhelyet is hamar megtaláltuk. A hellyel csak két bajom van: rövidre nyírt csalán van mindenhol, és nem működik a nyomóskút. Állítólag be kell szólni a vízműnek, és akkor bekapcsolják...
A vacsora kolbászos rizs volt, ezúttal kukoricával felturbózva, egész finomra sikerült!

Vuk