Jó helyünk volt éjjel a Banya-fáknál, szerencsére itt kisebb a vadjárás, mint az előző szálláshelyen. Elég gyorsan, nagyrészt műúton jutottunk be Gércére, ahol a kocsmában egy nagyon finom cappuccino mellett (Szötske jóvoltából) reggeliztünk meg. A kocsmáros néni nagyon rendes volt, hozott nekünk műanyag tányérokat, sőt, még egy kis sót is kaptunk tőle, mert a mienk már csak néhány zsíroskenyérre lett volna elég. A falu végén pedig egy bácsi ránk szólt a kertből, hogy rossz felé megyünk, és megmondta a helyes irányt. Gérce tehát bekerült a leginkább turistabarát faluk közé.
Ezek után elmentünk a Kemeneshát 3. legmagasabb hegye mellett (kétszáz valahány m), majd újabb kikészítő, több km aszfalt után még dél előtt beértünk Sárvárra. Bevásárlás után kényelmesen megebédeltünk a parkban, majd Józsinak annyira bedagadt és viszketett a szeme (Sárvár felé átgázoltunk egy parlagfűmezőn), hogy most már tényleg venni kellett neki allergiagyógyszert.
Többször is elmentünk már a vár mellett, de belülről talán még sosem láttuk, így most szakítottunk rá egy kis időt. Hatalmas terület van a múzeumban berendezve, a huszárság történetével, korabeli bútorokkal, múlt század eleji plakátokkal, régi mesterségekkel. Legjobban a régi Magyarország térképeket bemutató tárlat tetszett mindhármunknak. A 17.százsdban még nagyon nem sikerült rendesen ábrázolni a dolgokat (bár még ez is elismerésre méltó, nyilván nem voltak pontos módszereik), de azért az nagyon meglepő, hogy Tihanyt a déli partra rakták...
Az alapos városnézés miatt csak 4re sikerült a vasútállomásra érni. Szötske innen hazament, Dalos pedig újra meglátogatott minket egy kis séta erejére, elkísért a város végéig.
Sárvárról kiérve elég kellemetlen, mondhatni ijesztő lett az idő: iszonyatos páratartalom és a háttérben eső... Innentől nagyon siettünk, az aszfalton lehetett is. Csénye és Bögöt közt az első szimpatikus helyen felvertük a sátrat, majd csak megpróbáltunk tüzet rakni. Sikerült is, de a lencsefőzeléket azért nem kockáztattuk, hagymás-szalonnás-kolbászos kása volt a vacsi. Pont mire megettük, kezdett el annyira esni az eső, hogy már a fák sem fogták, fel, így be kellett jönni a sátorba. Azért ez eddig még mindig nagyon szimpatikus fajta eső (bár azért a maradék 3napot már jó lenne megúszni szárazon), reméljük, reggelre eláll.
Eszti
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Szotske 2011.09.02. 19:09:58
Szotske 2011.09.02. 19:12:10
Szotske 2011.09.05. 19:34:49
indafoto.hu/szotske_cs/201108290901_kekezes_vukekkal
Szotske 2011.09.19. 10:33:37
157.181.167.12:10380/phpAlbum/main.php?cmd=album&var1=20110723-0905kekvuk%2Fszotske%2F20110901/