Az éjszakai szálláshely meglepően forgalmas lett reggelre, pedig csak egy földút mellett aludtunk. Igaz, a reggeli összepakolás is jobban elhúzódott a szokásosnál, netezni kellett egyetemi ügyek miatt, meg különben sem kapkodtuk el a felkelést.
Pár km séta után beértünk az egyetlen faluba a kék mentén, amit még nem láttunk. Öt éve ugyanis annyira rosszak voltak a jelzések, hogy valahogy kikerültük Tömördöt...Szerencsére azóta felújították. A helyiek enyhe megrökönyödésére hajat mostam és megmosakodtunk, majd némi kérdezősködés után megtaláltuk a boltot és megreggeliztünk.
Tömörd után nagyon biztató pár kilométer következett, szinte középhegység kinézetű tájon haladtunk, de ez hamar elmúlt. A Kőszeg előtti utolsó 8km-ben egyetlen kanyart tettünk meg minimális szinttel, igaz, közben Alpokat idéző fenyőerdők között haladtunk.
Kőszeg nemrég felújított belvárosa lenyűgözött minket. Aranyos, barokk házak, macskaköves utcák, pazar neogót templom...Fogadkoztunk, hogy hamarosan visszajövünk ide néhány romantikus napot eltölteni, ez a város is mindenképpen többet ér egy gyors körbenézésnél. Ettünk egy finom fagyit, majd a várat akartuk megnézni, de azt éppen most újítják, így csak a marcipánmúzeum volt nyitva. Ezt is mindenkinek tudom ajánlani, láttam már más marcipánmúzeumban is, de ez azokon is túltett, elképesztően aprólékosan kidíszített szobrocskákat mutattak be.
A városból kiérve a majd egy hétig tartó síkság után elég meredek kaptató következett fel a Kálvária dombra. Innentől már igazi hegyeken jártunk végre, újra gyönyörű bükkösökben...nagyon élveztük, még az izzasztó emelkedőkkel együtt is.
A Hétforrásnál pihentünk kicsit, majd megtöltöttünk a vizeinket és továbbindultunk az Óvár- tető felé. Eredetileg a forrásnál akartunk aludni, de a túra folyamán nagyon megszerettük a kilátóban éjszakázást, így nem hagyhatjuk ki az utolsó ilyen lehetőséget.
Ez az utolsó bejegyzés, amit az erdő közepén írok, az utolsó éjszakánkat töltjük a megszokott hálózsákjainkban... Sajnálom, hogy holnap vége a túrának, igaz, anyagilag nem bírnánk tovább, valószínűleg fizikailag sem, a cipőm is egy héten belül szétszakadna. Furcsa lesz hazamenni...

Eszti