Kultúrszállásról elindulni sosem egyszerű dolog, így volt ez ma reggel is. Mályinkán még beugrottam a boltba magnéziumos pezsgőtabiért és szőlőcukorért. Végül kis csúszással elindultunk fel a Bükk-fennsíkra.

A dédesi várhoz vezető meredekebb úthoz érve köd fogadott minket, de már régóta meg akartuk nézni a várat, gondoltuk, ha kilátás nem is lesz, csakazértis alapon felmegyünk. Nem volt egyszerű feljutni, brutálisan meredek út visz fel. Kilátás valóban nem sok volt, de amit láttunk, az fantasztikus volt. Mint a lebegő sziklák az Avatarból...

Bánkútra meredek és csalános úton jutottunk fel. Innen kezdve viszont jobb lett az út, és ami még jobb: nem volt annyira meredek.

A Tar-kőről már szép kilátás nyílt a környező hegyekre és a felettük tornyosuló fekete felhőkre. Szarvaskő irányából mintha esett is volna... Zsolt közben kitalálta, hogy majd előresiet és akkor meg tudja csinálni Szarvaskőig a távot. Végül csak Bélapátfalváig ment el, onnan még elkapta az utolsó buszt Pest irányába...

Cserepes-kőig még elkísértük, majd nagyobb pihenőt tartottunk ott: elfogyasztottuk a maradék kenyeret és zsírt.

Innen már gyorsabb léptekkel indultunk lefelé Bélapátfalvára. Útközben beleszaladtunk egy felhőbe, kicsit sikerült is megázni, de a sátorhelyre már szép időben érkeztünk meg. Épp el is kezdtünk volna tüzet rakni, mikor leszakadt az ég. Kb. negyed óráig zuhogott csak, de pont elég volt arra, hogy csurom vizesek legyünk. Ráadásul hosszabb esőre számítottunk, ezért mikor elkezdett esni, mi felállítottuk a sátrat. A belső sátorba azonban fél perc alatt is annyi víz került, hogy nem győztük kitakarítani... A zuhé miatt a tábortűznél való főzésről is le kellett mondanunk, ezért megint dara volt a vacsi...

Vuk