Korán felébredtünk: szokatlanul világos volt, mivel sátor nélkül aludtunk az esőbeállóban. Hamar leértünk Mátraházára, túl hamar is, mert vég teljesen kihalt volt a falu, kéktúrapecsétnek híre-hamva sem volt. Elég ironikus, hogy eddig ez volt a 2. hely, ahol nem volt meg a kéktúrapecsét, és a másik Abaújszolnok...

Összességében a Mátra ezen része nem nekünk lett kitalálva. A környék gyönyörű, csak éppen furcsán érezzük magunkat a szuvenírárusok, szállodák és „hétvégi” turisták kötött. A Cserehát legsötétebb részében nem nézik meg ennyire a nagyzsákos turistát.

Galyatetőre felérve (ahol a 4csillagos szálloda portájáról kell elkérni a pecsétet), kipakoltuk a kenyeret, zsírt, hagymát, és megebédeltünk.

Mivel meleg volt, és az utak állapota is lehetővé tette, már Galyatető előtt kicseréltük a nadrágot rövidnadrágra, itt pedig találtunk egy kékkutat, és nekiálltunk kimosni a nadrágjainkat. Nem kicsit voltunk gázak, de jó lenne, ha megszáradna holnapra.

Ha Észak-Magyarországon járunk, mindig szoktunk valahol sztraspacskát enni, és úgy éreztük, hogy ennek Ágasváron jött el az ideje. Itt azonban sajnos nem készítenek (legalábbis előzetes egyeztetés nélkül nem). Úgy döntöttünk, hogy leszaladunk a 3km-re lévő Óvár vendéglőbe. Táska nélkül rekord idő alatt megtettük a távot, sőt, a vacsit is rekord idő alatt befaltuk. Meglátszik az extrém terhelés, még én is bármit és bármennyit megennék, pedig otthon viszonylag kevéssel is beérem.

Ágasvárra egyébként egyáltalán nem vonatkozik az, amit a Mártáról írtam. Mivel autóval nehezen megközelíthető, a bojler fafűtéses, és a villany is csak aggregátorról megy, a bóvliárusok és a sétálgató nyugdíjasok messze elkerülik, a háziak pedig végtelenül kedvesek. Ez az igazi, túrázóknak kitalált szállás! Egyébként éppen karatésok is táboroznak itt.

Most léptük túl az eddigi leghosszabb túránk időtartamát: akkor Szarvaskőtől Nógrádig mentünk 12 nap alatt. Akkor nagyon fáradtak voltunk a végére, de most egészen fittnek érezzük magunkat. És most tartunk ott, hogy pont egy hónap van hátra. Ez így nagyon soknak tűnik, nem is akarok belegondolni. Egyenlőre csak a Dunáig gondolkodunk: azt a jövő héten már elérjük!

Eszti