Jó későn és bőséges reggelivel a hasunkban indultunk Dobogókőről lefelé Pilisszentkeresztre. Mivel szép idő volt, itt ruhamosó bemutatót tartottunk Sárinak, majd rábeszéltük, hogy jöjjön velünk a Bécsi útig, akkor nem kell fizetnie a buszért, mert ott már BKV jár.
Jó iramban mentünk, most frissek voltunk és Sári jó tempója is ösztönzött minket. A szurdok most is jól nézett ki, nekem legalábbis nagyon tetszett. Az már kevésbé, hogy szemben velünk teljesítménytúrázók kezdtek rohanni... Kicsit később találkoztunk két ilyen túrázóval, akik letértek a szalagozásról, ami a lódarázsfészket kerüli ki, ráadásul egyikük pont oda akasztotta övtáskáját és tartott bokorszünetet... Kértek tőlünk poncsót és abba bújva + egy parázsló ágat maga előtt tartva sikerült visszaszerezni az övtáskát. Mi meg közbe nagyot derültünk az akción és kérésre próbáltam fotókat is csinálni...
Ezután már csak a Szentkútnál, egy-két szederbokornál, egy-két kilátópontnál és egy vadkörtefánál álltunk meg pihenni, majd felkapaszkodtunk a Kevély-nyeregbe. Itt rendeztünk egy kis pikniket, leheveredtünk a fűbe, ebédeltünk, végül feltöltöttem a tegnapi bejegyzést. Érdekes, hogy pont Dobogókőn nemigen volt térerő...
Sáritól a Bécsi úti buszmegállóban búcsúztunk el, sajnos nem tudott továbbjönni velünk, pedig tényleg jó volt vele menni, vidám nap volt, jól elbeszélgettünk.
A Rozália-téglagyártól az első néhány km eddigi utunk legvisszataszítóbb szakasza volt: tele volt szeméttel az egész erdő, ami ráadásul inkább csak fiatal fákból áll és az út ebben kacsázik össze-vissza. A Csúcs-hegy térsége már szép volt, kár, hogy a szép kilátásba belelógott a távvezeték. Hiába, ez már Budapest...
Ennek hátrányát egyébként más formában is éreztük: sehol sem féltünk úgy sátrat verni és főzőcskézni, mint a Virágos-nyeregben. Vízért pedig kb. egy km-t kocogtam lefele a K+ jelzésen, mert a büfé nem volt nyitva, a büfésnéni meg nem túl kedvesen közölte velünk, hogy nem tud nekünk vizet adni.
Holnap megyünk keresztül a Budai-hegységen, aki szeretne, itt könnyen tud hozzánk csatlakozni!

Vuk