Két vándor

Reggelente egyre nehezebben kelek fel, főleg ilyen kényelmes ágyból. Kényelmesen megreggeliztünk, majd vendéglátónk lekísért minket a pecsételőhelyhez (tegnap este elmentünk mellette). Fél 9körül sikerült elindulnunk, Gyuri eljött velünk az első néhány könnyen eltéveszthető…

Igazság szerint halálbüntetés járna annak, aki kitalálta, hogy erre menjen a kéktúra! Szigligettől Szent György-hegyig aszfalt, nagyon sok volt belőle a hegyen is, aztán a hegy túloldalától Lesenceistvánd felett az utolsó szőlőkig szintén aszfalton gyalogoltunk. Nagyon ki tudja…

Nagyon jó döntés volt a kilátó legtetején aludni: itt kellemesen hűvös volt (azért így sem fáztunk rövidnadrágban és pólóban), még szellő is fújdogált, nagyon jól aludtam. 5kor keltünk, hátha így többet tudunk menni a legnagyobb meleg előtt. Most már sajnos viszonylag…

Elég nehezen kezdődött a reggel, most valahogy nem akaródzott kibújni a hálózsákból...Tegnap olvastam, hogy két ismerősöm, Enikő és Jani csatlakoznának hozzánk egy kis időre, ennek ellenére kicsit meglepett, hogy az Ilona-kápolna romjai felé menve valakik nagyon kiabálnak…

A puha ágy ellenére (vagy talán pont azért) reggel sajnos nem ébredtünk túl frissen, de hamar összekaptuk a hazai utánpótlással nehezített cuccunkat, és még 7elött távoztunk a kempingből. Az Iglauer parkot sajnos senkinek nem tudom ajánlani, főleg sátrazásra nem...A nap elején…

Szokatlanul meleg volt éjszaka, de azért jól aludtunk a kilátó első emeletén. Most 5-kor keltünk (hogy Eszti anyukájával és nagymamájával időben tudjunk találkozni Németbányán), de a korai ébredés most nem eredményezett szép napkeltét.A Kőris-hegyről pillanatokon belül…

 Éppen ma egy hónapja indultunk...nagyon fura érzés.Tegnap este alaposan megfürödtünk a kellemesen 10-15 fokos Gajában, így viszonylag tisztán és üdén keltünk. A sátrat sajnos megint vizesen kellett elrakni, nagyon harmatosak errefelé a reggelek.Gyönyörű látnivalóval indult…

A helyzet az, hogy allergiás vagyok, leginkább a parlagfűre, de hivatalosan minden virágporra. A reggel pedig úgy kezdődött, hogy Bakonykúti után olyan szántók mellett mentünk el, amiket hektárszámra borított a parlagfű, fekete üröm, aranyvessző. Korában azt hittem, sikerült…